Tuesday, June 7, 2011

26


ma azért késtem a munkából, mert kicsit később kelltem mint máskor s nagy gondban voltam az öltözködéssel. egy tucat rend ruhát felvettem s levettem magamról. egyfolytában panaszkodom, hogy nincs mit felvennem. s később mindig rájövök, hogy milyen elégedetlenül, liba módon viselkedek. megvan mindenünk, amire szükségünk van, sőt, annál is több. tudunk válogatni, bőven....bőven sokakhoz képes....mindig, hogy erre ráébredjünk, megkell sajnáljak vlkit s akkor elkezdek megnyugodni. persze, hogy attól, hogy más rosszabbul él, attól én még nem leszek jobban, de legalább kicsit lelkiismeret furdalásom lesz s utána majd jobban leszek, normálisabb leszek. ez a család így aludt a segesvári állomáson. nem elég, hogy a lány, aki talán a babakocsiban lévő gyerkőc anyukája, mozgássérült volt, illetve nagyon sántított, talán csípőficamos volt, még az a kicsi baba is ott aludt a szekerecskében. elég szívszorongató volt. biztos megvolt az oka, hogy ott alszanak s tudom, hogy erről is lehetne filozófálni reggelig de szerintem elégedetebbek kéne legyünk sokszor, elégedetebb kéne legyek ÉN sokszor!

No comments:

Post a Comment